Hogyan lehet néhány hagyományos világítási áramkörből valóban intelligens, a mindennapjainkhoz alkalmazkodó rendszert kialakítani? Egy saját projekten keresztül mutatom meg, hogyan segíthet ebben például a Home Assistant, és miért fontosabb az automatizálás megtervezése, mint maga a technológia.
A kapcsolható világítástól az intelligens otthonig
Az igazán okos otthon nem egyszerűen automatizál, hanem alkalmazkodik azokhoz, akik benne élnek.
Egy korábbi bejegyzésemben bemutattam, hogyan korszerűsítettem otthonunk világítását Sonoff Zigbee-relék segítségével. A cél az volt, hogy a meglévő világítási áramköröket úgy tegyem okosotthonból vezérelhetővé, hogy közben a hagyományos fali kapcsolók használatáról se kelljen lemondanunk.
A relék beépítésével azonban még csak az első lépést tettük meg.
Attól ugyanis, hogy egy lámpát telefonról vagy a Home Assistant felületéről is felkapcsolhatunk, a világítás még nem feltétlenül válik intelligenssé.
Az igazi lehetőségek akkor nyílnak meg, amikor a rendszer már nem csupán végrehajtja a parancsainkat, hanem bizonyos helyzetekben önállóan is képes a megfelelő döntést meghozni.
Pontosan ezt szerettem volna megvalósítani az előszoba, valamint a terasz és a homlokzat világításának automatizálásával.
Előszoba: világítás, amikor valóban szükség van rá
Az előszoba tipikusan olyan helyiség, ahol ritkán tartózkodunk hosszabb ideig. Hazaérkezünk, levesszük a cipőnket, letesszük a táskánkat, majd továbbmegyünk. Máskor csak áthaladunk rajta, vagy éppen indulás előtt készülődünk.
Ezekben a helyzetekben kényelmes, ha a világítás automatikusan működik. De vajon minden esetben ugyanúgy kell működnie?
Ajtónyitásra automatikusan felkapcsol
A bejárati ajtón elhelyezett nyitásérzékelő segítségével a Home Assistant érzékeli, amikor az ajtó kinyílik.
Ha már közeledik a napnyugta, vagy még nem kelt fel a nap, az előszoba világítása automatikusan felkapcsolódik.
A rendszer nem egy előre beállított, merev időpontot használ, hanem automatikusan a napkelte és napnyugta időpontjához igazodik, így évszaktól függetlenül alkalmazkodik a természetes fényviszonyok változásához.
Jelenlegi beállításaim szerint az automatikus működés napnyugta előtt 20 perccel kezdődik, és napkelte után 10 perccel ér véget.
Így nem kell külön átállítanom a rendszert, amikor ősszel egyre korábban sötétedik.
A rendszert ki lehetne egészíteni például fényérzékelő szenzorral is, de az előszoba esetében nálunk ennek nem sok előnyét láttam, ezért nem építettem be fényérzékelést. Természetesen amennyiben később mégis szükség lenne rá, például napközbeni nagyon borús időben, a rendszer moduláris felépítése miatt ez könnyen integrálható eszköz és automatizmus szintjén is.
A mozgásérzékelő is részt vesz a vezérlésben
Az ajtónyitás mellett az előszobában elhelyezett mozgásérzékelő is képes elindítani a világítást.
Itt azonban már egy további feltételt is figyelembe vesz a rendszer: mozgás alapján akkor kapcsolja fel a lámpát, ha az otthonlét-érzékelés szerint valaki otthon tartózkodik. Miért is fontos ez? Mert van egy henyélő cicánk, aki néha feltérképezi a területeket és ezzel szeretném elkerülni azt, hogy ha nincs otthon senki, akkor a rendszer feleslegesen kapcsolgassa a világítást.
Ez jó példa arra, hogy egy automatizálásnál nem feltétlenül elegendő egyetlen érzékelő jelzésére reagálni.
A különböző információk együttes figyelembevételével pontosabban meghatározható, mikor indokolt a világítás bekapcsolása.
Nem kapcsol le, amíg még szükség van rá
A világítás automatikus felkapcsolása önmagában egyszerű feladat, azonban a megfelelő pillanatban történő lekapcsolás már valamivel összetettebb.
Az előszobai automatizmus ezért időzítőt használ. Minden újabb, megfelelő feltételek mellett érzékelt mozgás újraindítja a visszaszámlálást.
Ha pedig az időzítő lejártakor a mozgásérzékelő továbbra is mozgást jelez, a rendszer nem kapcsolja le a lámpát, hanem meghosszabbítja a világítás időtartamát.
A cél egyszerű: ne kelljen a kapcsolóhoz nyúlni, de a lámpa se világítson feleslegesen.
És mi történik, ha kézzel kapcsoljuk fel?
Ez az egyik kedvenc részem az automatizálásban, mert jól szemlélteti, miért fontos előre átgondolni a különböző használati helyzeteket.
Tegyük fel, hogy este hosszabb ideig az előszobában szeretnék tevékenykedni. Nem lenne túl kényelmes, ha a lámpa néhány perc után lekapcsolna, pusztán azért, mert a mozgásérzékelő éppen nem érzékelt mozdulatot.
Az előszobában jelenleg egy hagyományos PIR-mozgásérzékelőt használok. Ez a technológia jól érzékeli a helyiségben történő mozgást, azonban kisebb mozdulatok vagy hosszabb mozdulatlanság esetén előfordulhat, hogy már nem jelez aktivitást.
Természetesen használhattam volna egy érzékenyebb, radaros jelenlétérzékelőt is, amely az apróbb mozgások érzékelésére is alkalmas. Az előszoba használati szokásait figyelembe véve azonban ezt indokolatlan megoldásnak tartottam. Ráadásul volt itthon egy használaton kívüli PIR-érzékelőm, így új eszközt sem kellett vásárolnom.
Ezért az automatizmus különbséget tesz az automatikus és a kézi felkapcsolás között.
Automatikus üzemmódban a világítást az ajtónyitás és a mozgásérzékelés vezérli.
Kézi üzemmódban viszont más szabályok érvényesülnek: a lámpa hosszabb, külön beállítható időtartamig marad bekapcsolva.
A kézi működés ráadásul napszaktól független. Ha nappal kapcsolom fel a lámpát, ugyanúgy működik az időzítés.
Az automatizálás tehát nem veszi el a hagyományos kapcsoló szerepét.
Éppen ellenkezőleg: alkalmazkodik annak használatához.
Terasz és homlokzat: többféle élethelyzet, eltérő működés
A kültéri világításnál már egészen más szempontokat kellett figyelembe vennem.
Itt nemcsak az a fontos, hogy lássunk, amikor kilépünk a házból. A világításnak a hazaérkezést, a bejárat megközelítését és a terasz körüli esti tevékenységeket is kényelmesebbé kell tennie. Ráadásul a terasz és a ház homlokzatának világítása közös vezérlés alatt működik.
A ház már vár minket
A Home Assistant a családtagok telefonjainak helyadatai alapján képes érzékelni, amikor valamelyikünk hazaérkezik.
Ha ez a sötét időszakban történik, a rendszer automatikusan felkapcsolja a terasz és a homlokzat világítását. Ez különösen kellemes egy őszi vagy téli estén.
Mire megérkezünk, a bejárat környéke már meg van világítva, anélkül hogy elő kellene vennünk a telefont, vagy a kapcsolót keresgélnénk.
Ajtónyitásra is reagál
A kültéri világítás a bejárati ajtó nyitására is felkapcsolódhat. Ez például akkor hasznos, amikor este kilépünk a házból.
Érdekes azonban, hogy a két eseményhez nem feltétlenül ugyanaz az időzítés az ideális. Hazaérkezéskor általában több időre lehet szükségünk, míg egy rövid ajtónyitásnál elegendő lehet néhány perc. Ezért a két eseményhez külön-külön állítható világítási időtartamot rendeltem.
Így a rendszer működése később is egyszerűen finomhangolható anélkül, hogy magukat az automatizmusokat át kellene írnom.
Amikor a bevásárlás miatt nem elég három perc
Az eltérő időzítések kialakításának egészen hétköznapi oka volt.
Gyakran előfordul, hogy egy nagyobb bevásárlás után több fordulóval tudjuk csak behordani a csomagokat az autóból. Ilyenkor folyamatosan járkálunk a kocsi és a bejárat között, miközben a terasz és a ház körüli világításra végig szükségünk van.
Más a helyzet akkor, amikor este csak néhány percre lépünk ki a házból, például megetetni a kutyákat. Ilyenkor teljesen felesleges lenne ugyanolyan hosszú ideig világítani, mint egy hazaérkezés után.
Ezért a két eseményt külön kezeltem.
Hazaérkezéskor jelenleg 10 perces, ajtónyitáskor pedig 5 perces világítási időt használok. Ezek az értékek természetesen bármikor módosíthatók.
Itt azonban egy további problémát is meg kellett oldanom.
Képzeljük el, hogy hazaérkezéskor a rendszer 10 percre felkapcsolja a világítást. Néhány perccel később kinyitjuk a bejárati ajtót, amihez viszont csak 5 perces időzítés tartozik.
Ha az automatizálás egyszerűen újraindítaná az időzítőt, előfordulhatna, hogy a lámpák a vártnál hamarabb lekapcsolnak.
Ezért úgy alakítottam ki a működést, hogy egy újabb automatikus esemény meghosszabbíthatja a világítás hátralévő idejét, de nem rövidítheti le azt.
Apróságnak tűnhet, de éppen az ilyen részletektől válik egy automatizálás igazán kényelmessé.
Ez az a pont, ahol egy egyszerű időzítőből a mindennapi szokásainkhoz alkalmazkodó automatizálás lesz.
Amikor a kerti élet felülírja az időzítőt
A terasz és a homlokzat világításának automatizálásakor volt egy visszatérő problémánk, amit mindenképpen szerettem volna megoldani.
A kertben kialakított kiülőt és a szaunát gyakran használjuk esténként. Előfordul, hogy barátokkal beszélgetünk, vagy egyszerűen csak kint pihenünk.
Ilyenkor természetesen felkapcsoljuk a kerti kiülő világítását. A homlokzati világítás viszont korábban a saját időzítése alapján működött, így időnként éppen akkor kapcsolt le, amikor még a kertben tartózkodtunk.
Ez egészen addig nem is tűnt különösebb problémának, amíg vissza nem kellett mennünk a házhoz.
A bejáratig vezető utat ugyanis már sötétben kellett megtennünk.
Ekkor merült fel bennem, hogy miért ne használhatnám fel a kerti kiülő világításának állapotát annak eldöntésére, hogy szükségünk van-e még a homlokzati világításra.
A megoldás végül egyszerű lett.
Amíg a kerti kiülő világítása be van kapcsolva, a Home Assistant nem engedi automatikusan lekapcsolni a terasz és a homlokzat világítását.
A rendszer abból indul ki, hogy ha a kiülő világít, akkor jó eséllyel még a kertben tartózkodunk.
Amikor pedig lekapcsoljuk a kerti világítást, a Home Assistant ellenőrzi, hogy a homlokzati világítás időzítője lejárt-e. Ha igen, a lámpák is lekapcsolhatnak.
Ehhez nem kellett újabb mozgásérzékelőt felszerelnem. Egyszerűen összekapcsoltam két, már meglévő világítási rendszer működését.
Pontosan az ilyen apró, személyre szabott megoldások miatt szeretem az otthonautomatizálást.
Ez már nem egyszerű időzítés. Itt két külön világítási rendszer működése igazodik egymáshoz, a család tényleges szokásai alapján.
Az intelligens otthon nem sablonmegoldás
Az előző példákból talán már látszik, hogy ugyanannak a világításnak a vezérlésére is többféle jó megoldás létezhet. És itt érkezünk el ahhoz, amit az okosotthonok tervezésénél az egyik legfontosabb szempontnak tartok.
Nincs két egyforma család, ahogyan nincs két teljesen egyforma otthon sem.
Ami az egyik háztartásban tökéletesen működik, az egy másikban akár mindennapos bosszúságot is okozhat. Valaki azt szeretné, hogy az előszoba világítása minden mozgásra automatikusan felkapcsolódjon. Más inkább azt részesíti előnyben, ha a rendszer csak az esti órákban avatkozik be.
Van, akinek elegendő néhány perces időzítés, míg másoknak fontos, hogy bizonyos helyzetekben hosszabb ideig maradjon bekapcsolva a világítás. És olyan otthon is van, ahol a vendégek, a kisgyermekek vagy a háziállatok jelenléte miatt egészen más működést érdemes kialakítani.
Ezekre a kérdésekre nincs egyetlen, mindenki számára ideális válasz.
A jó automatizálás egy beszélgetéssel kezdődik
Éppen ezért számomra egy okosotthon-projekt nem az eszközök kiválasztásával kezdődik, hanem az igények megismerésével.
Fontos átbeszélni, hányan élnek az ingatlanban, milyen a család napirendje, hogyan használják az egyes helyiségeket, és melyek azok a mindennapi helyzetek, amelyeket érdemes lenne egyszerűbbé tenni.
Ugyanilyen fontos megérteni azt is, mikor szeretnék az ott élők megtartani a közvetlen, kézi vezérlés lehetőségét. Nem minden folyamatot kell automatizálni csak azért, mert technikailag megoldható.
Sőt, néha éppen az a legjobb döntés, ha a rendszer bizonyos helyzetekben nem avatkozik be.
A cél nem az, hogy minél több automatizmus működjön az otthonunkban.
A cél az, hogy a technológia a lehető legjobban alkalmazkodjon az életünkhöz. Ne nekünk kelljen megtanulnunk együtt élni az automatizálás szabályaival, hanem az automatizálásnak kell követnie a szokásainkat.
A Home Assistant szabadsága
A saját rendszerem megvalósításhoz a Home Assistant rendszerét használom.
Az egyik legnagyobb előnyének éppen azt tartom, hogy nem vagyunk egyetlen gyártó előre meghatározott működési logikájához kötve. A különböző érzékelők, kapcsolók, relék és egyéb okosotthon-eszközök információit közösen használhatjuk fel.
Az előszoba világításának működését például az ajtónyitás, a mozgásérzékelés, az otthonlét és a napszak együttesen befolyásolja.
A kültéri világításnál ehhez hozzáadódik a családtagok hazaérkezésének érzékelése, valamint a kerti kiülő világításának állapota.
A rendszer működését ráadásul nem kell véglegesnek tekinteni. Ha a használat során kiderül, hogy valamelyik időzítés túl rövid, vagy egy élethelyzetet nem vettünk figyelembe, a beállítások módosíthatók.
Ez különösen fontos, mert az igények idővel változhatnak.
Egy jól megtervezett intelligens otthon képes együtt fejlődni a benne élőkkel.
Hat automatizmus – egyetlen cél
A bemutatott világításvezérlést összesen hat Home Assistant-automatizmus segítségével alakítottam ki.
Három az előszoba, három pedig a terasz és a homlokzat világításának működéséért felel. Mindkét területen külön kezeltem az automatikus felkapcsolást, a kézi kapcsolást és az időzített lekapcsolást.
Ez a felépítés nemcsak átláthatóbbá teszi a rendszert, hanem a későbbi módosításokat és hibakeresést is megkönnyíti.
A háttérben természetesen ennél jóval több történik, mint egy lámpa egyszerű be- és kikapcsolása. A rendszer figyeli az eseményeket, ellenőrzi a feltételeket, kezeli az időzítőket, és igyekszik elkerülni az egymásnak ellentmondó vezérlési helyzeteket.
A felhasználó számára azonban mindebből ideális esetben szinte semmi sem látszik.
Csak annyi, hogy a világítás akkor működik, amikor szükség van rá.
A legjobb automatizálás az, amit észre sem veszünk
Amikor elkezdtem az otthonunk okosítását, elsősorban a technológiai lehetőségek érdekeltek. Ma már legalább ennyire fontosnak tartom azt is, hogy ezek a megoldások hogyan illeszkednek a mindennapjainkba.
Az előszoba és a kültéri világítás automatizálása jó példa arra, hogy egy viszonylag egyszerűnek tűnő feladat mögött mennyi átgondolás lehet.
Mikor kapcsoljon fel a lámpa? Meddig világítson? Mi történjen, ha közben újabb esemény következik be? Hogyan viselkedjen kézi kapcsolás esetén? És mi legyen akkor, ha éppen a kertben töltjük az estét?
Ezek nem pusztán programozási kérdések. Ezek a mindennapi életünkről szólnak.
Számomra az igazán intelligens otthon nem attól okos, hogy mindent automatizálni tud, hanem attól, hogy tudja, mikor és hogyan érdemes segítenie.
Az iHomeTechnél ezt a szemléletet szeretném képviselni: olyan megoldásokat kialakítani, amelyek nem öncélú technológiai fejlesztések, hanem valódi kényelmet nyújtanak azoknak, akik használják őket.
Mert végső soron nem az a fontos, hogy mennyire bonyolult rendszer dolgozik a háttérben.
Hanem az, hogy mennyivel egyszerűbbé teszi az életünket.
